Kenéstechnikai lexikon
ABRÁZIÓ
abráziós kopás, abrazív kopás: egy felületpár relatív elmozdulása közben létrejövő olyan kopás, amelyet az ellenfelületbe benyomódó érdességi csúcsok (vagy más jelenlévő kemény részecskék) idéznek elő a másik felületen. A behatolás a kölcsönhatásban lévő partnerek anyagi tulajdonságaitól (főleg a keménységkülönbségtől, a felületi egyenetlenségektől stb.) és a súrlódási folyamattól függően karcolással, barázdaképzéssel és vagy forgácsolással jár; a barázdából az anyag elsősorban képlékeny állapotban szorul ki, és részben kopási részecske formájában leválik. Az abrázió elkerülése ill. csökkentése érdekében a kenés javításán kívül növelni kell a felületek kopásállóságát, gondoskodni kell főleg a keményebb felület finomabb megmunkálásáról, továbbá a kemény, idegen anyagok távoltartásáról stb.
ABRAZÍV
olyan anyag jelzője, amely a vele érintkező és viszonylag elmozduló felületeket erősen koptatja.
ABRAZÍV ERÓZIÓ
olyan eróziós kopás, amelyet a felületen a vele párhuzamosan áramló és a felülettel érintkező abrazív részecskék idéznek elő.
ABSZORPCIÓ
1. elnyelés: gázok (vagy gőzök) oldódása folyadékban vagy szilárd testben. Az abszorpció mértéke függ az érintkező (találkozó) anyagpárok anyagi minőségétől (kémiai sajátosságaitól) és állapotától (hőmérséklet, nyomás). Az abszorpciót az iparban felhasználják gázelegyek szétválasztására, tisztítására. Ilyenkor a gázelegyet elnyelő folyadékkal (abszorbenssel) töltött edényeken vezetik át, ahol az érintkezés hatékonyságától és alapvetően az abszorbensnek a gáz (gőz) komponenseivel szembeni elnyelő képességétől függően (szelektív) beoldódás, abszorpció valósul meg. Elősegíti az abszorpciót a nagyobb érintkezési felület, de csökkenti a gázok hőmozgása, vagyis a hőmérséklet növekedése. Ezért az elnyelt gázok (gőzök) a folyadékból a hőmérséklet emelésével kiűzhetők.(deszorpció) 2. az a jelenség, amelynek során egy anyag a rajta áthaladó sugárzást (fény, hang, részecske) részben vagy egészben elnyeli. Az abszorpció mértéke az elnyelt, adott hullámhosszúságú sugárzás, vagyis az adott anyagba beérkező és az onnan kilépő sugárzás erősségének viszonya, és ez jellemző az adott anyagra. Így minőségi azonosítás válik lehetővé az abszorpció mérése által.
ADALÉK
adalékanyag: általános értelemben olyan kémiai hatóanyag, amelyet viszonylag kis mennyiségben adagolnak, hogy adott termék tulajdonságát, ill. technológiai jellemzőit a kívánt irányba befolyásolják. Egyes adalékok a felhasználás szempontjából kérdéses tulajdonságok közül csak egyet módosítanak, ezek az egyfunkciós adalékok; vannak két vagy több tulajdonságra is ható, többfunkciós adalékok is. Az olyan adalék, amely más adalékok hatását rontja, az antagonisztikus, amely javítja, az szinergetikus hatású. A leggyakoribb kenőolajadalékok: a folyási tulajdonságokat módosító (folyáspontjavító, VI-javító) oxidációgátló, korróziógátló, detergens, diszpergens, EP, kopásgátló, emulgátor, habzásgátló stb. adalékok.
ADHÉZIÓ
tapadó kapcsolódó vagy kötőerő, amely a felületek között jön létre. Olyan erő, amely törekszik a (szilárd) felületek egyesítésére, és mint ilyen, a felületek érintkezésekor a súrlódási ellenállás egyik kiváltó okaADHÉZIÓS KOPÁS
Hegedéses kopásADSZORPCIÓ
a folyadékban oldott vagy a gázfázisban lévő anyagok felhalmozódása az egymással érintkező testek,(fázisok) határfelületén. Ennek következtében a határrétegben az adszorpciós rétegben egy vagy többféle anyag koncentrációja megváltozik a fázisok belsejéhez képest. Legfontosabb adszorpciós jelenségek azok, amelyek folyamán fluidumok (gázok,gőzök vagy folyadékok), ill. komponenseik halmozódnak fel szilárd testek felületén. A folyamat eredményeként az adszorbenssel érintkező fluidum összetétele - anyagi minőségük és állapotuk (hőmérséklet, nyomás) függvényében - megváltozik, másrészt az adszorbens felületén felhalmozódnak az érintkező fázis komponensei. A hőmérséklet növelésével és/ vagy a nyomás csökkentésével az adszorbeált komponensek - kötődési erősségük fordított sorrendjében - leválnak az adszorbens felületéről (deszorpció). A kötődési erősség nagymértékben függ az érintkező anyagok poláris-apoláris tulajdonságaitól: az apoláris felületeken a fluidum komponensei apoláris jellegűk függvényében kötődnek, elfoglalva az adszorbens felületi helyeit és apoláris anyagokat onnan - ha előzőleg már kötődtek -kiszorítják; a poláris felületeken a fluidum poláris komponensei kötődnek poláris jellegük sorrendjében (preferenciális adszorpció). Az adszorpciós jelenségek nagy jelentőségű gyakorlati alkalmazást nyernek számos területen, pl. kromatográfia, kenés, korrózióvédő anyagok stb.ALAPOLAJ: Bázisolaj
a kenőolajok (és kenő zsírok) fő alkotó komponensei, amelyek többnyire kőolajszármazékok, de lehetnek növényi vagy állati olajok (zsiradékok) és szintetikus eredetű kenőfolyadékok is. A kőolajszármazékok a kiinduló kőolaj tulajdonságai alapján naftén- vagy paraffinbázisúak. A finomítás módja szerint beszélünk olyan alapolajokról, amelyek oldószeres, hidrogénes vagy esetleg savas finomítványok.BABITT-FÉM
csapágyakhoz alkalmazott, főleg ónalapú (Sn=50-90%) kopásálló fémötvözetek, amelyekben gyakoriak még az ólom, antimon, réz, cink stb. komponensek. Jellemzői még a különleges kristályszerkezet és a kis súrlódási együttható is.BENTONIT, derítőföld
finom szemcsés, nagy fajlagos felületű, nagy adszorpciós energiájú anyagásványok gyűjtőneve, amely az amerikai bányászati helyéről – Fort Benton - kapta nevét. A kőolajipari felhasználása adszorpcióképességéhez kapcsolódik: 1. a derítés folyamatában a bentonit megköti a finomítás során még a termékben maradt poláris vegyületeket (savgyanta, víz, kénvegyületek stb.). 2. A bentonit alkalmas hőálló kenőzsírok előállítására, mint gélképzőszer.BENZOL, C6H6
Az aromások alapvegyülete, amely 6 szénatomból és 6 hidrogénatomból épül fel hexagonális gyűrűs szerkezettel. Régebben nagyobb mennyiségben a kőszénkátrány feldolgozásával nyerték, manapság a „nyersbenzinek” tovább feldolgozása során (reformálás, aromatizálás, krakkolás, majd ezt követő extrakció és desztilláció) állítják elő. Elsősorban a perokémiai iparban használják fel, amelynek egyik alapanyaga, ill. más alapanyagok oldószere. Karcinogén hatású, ezért a vele való munkavégzésnél a biztonsági rendszabályok betartására ügyelni kell.BRONZ
Általában 4-20% ónt tartalmazó, rézalanyú ötvözetek. Az ötvözet óndús alkotója (szilárd oldata) kemény és rideg, a rézdúsé lágyabb; ezért igen alkalmas csapágyperselyek gyártására.CHANNELLING, csatornaképződés
a gördülőelemek mozgása által a kenőzsír-töltet egy része kiszorul, vájatot, hézagot képezve (pl. hajtóművek vagy gördülőcsapágyak esetében). Ez a jelenség rendszerint előnyös, de a túl mély és tartósan mozdulatlan csatorna kenési hiányossághoz vezethet.COULOMB-FÉLE SÚRLÓDÁSI TÖRVÉNY
megerősíti az Ammontons-törvényeket, de megállapítja, hogy nem elegendő kimondani, hogy a súrlódás arányos az elmozdulásra merőleges terheléssel, és az arányossági tényező a súrlódó anyagpárra jellemző, hanem még egy további taggal kell kiegészíteni az összefüggést, amelynek az oka, hogy a csúszás során a mozgó felületet a felületi érdességeken át kell emelni, ill. hogy az adhéziós erőket, a molekuláris kohéziót le kell győzni.CSAPÁGY
A tengelyeken vagy más gépalkatrészeken lévő hengeres (vagy kúpos) csap alátámasztására egy másik, partner alkatrészen kialakított szerkezet, amely lehetővé teszi a két alkatrész relatív elmozdulását. Rendeltetésük, ill. a terhelés iránya szerint beszélünk radiális vagy hordozó csapágyról, amely a forgótengelyre merőleges, sugárirányú terhelés felvételére, továbbá támasztó vagy axiális csapágyról, amely a tengely irányába eső terhelés felvételére alkalmas. Az érintkező felületek szerint meg kell különböztetni: 1. csúszó vagy sikló csapágyakat, amelyekben a csapot a csapágytól a résben elhelyezhető kenőolaj választja szét; 2. A gördülő csapágyakat, amelyekben az álló és mozgó felületeket a közöttük lévő gördülő testek különítik el, és ezek többnyire kenőzsír jelenlétében működnek.CSAPÁGYFÉMEK
olyan ötvözetek, amelyekben az alapfém ólom vagy ón, de több más fémet is tartalmaznak. Az ólomalapú csapágyfémekben 5-14 % ón, kb. 15 % antimon és 1-2 % réz van. Az ónalapú csapágyfémekben 7-12 % antimon és 2-3 % réz is van. A csapágyfémek jó siklási és beágyazó tulajdonságait az ón- vagy ólomtartalom, a hordképességet pedig a többi ötvözőfém biztosítja.EP: Extreme pressure
:(igen nagy nyomású) Adott súrlódási és kenési viszonyok, valamint az ilyen körülmények között alkalmazandó kenőanyagok és adalékok jelzője. Mivel a jelentése a tartalmat nem fejezi ki, lefordítása szükségtelen és a rövid forma (EP) ajánlatos. Pl. EP-adalékok, EP-kenés stb.EP-ADALÉKOK
Kenőanyag adalékok, amelyeket az EP kenés megvalósításához, az EP kenőanyagokban alkalmaznak. Elsősorban kén, foszfor és klór tartalmú poláris szénhidrogének, amelyek a kenőanyagban jól oldhatók és amelyek poláris tulajdonságaik miatt a fémfelületen szükség szerint alakulnak ki. A felületek súrlódása során, a hőmérséklettől függően, a heteroatomok a fémmel kloridot, szulfidot ill. foszfidot hoznak létre és az igen nagy terhelés miatt amúgy is kiszorult kenőolaj kenőfilmje szerepét átvéve helyett nem hegedő, nagyszilárdságú kenőfilm létrehozásával megakadályozzák az adhéziós kopást.EP-KENÉS
A határkenés legszigorúbb formája, amelyben nem csak a kenőolaj viszkozitásának, de az adszorpciós filmeknek sincs kielégítő szerepe a felületek elválasztásában, mert a nagy felületi terhelés és kis relatív sebességek miatt, ill. a súrlódás miatt kialakuló magas hőmérsékleten a fizikai adszorpcióval jelenlévő felületi rétegek vastagsága kisebb, mint a felületi érdességek mérete. Ilyen súrlódási és kenési viszonyok között, az adott hőmérsékleten a súrlódó párok közvetlen, fémes érintkezése és súlyos kopása csak a fémvegyület képzésére alkalmas vegyületekkel kerülhető el. Az EP adalékokat tartalmazó EP kenőanyagok aktív komponensei a fémekkel reagálnak, klorid-, szulfid, ill. foszfid sók képződnek, amelyek a reakció hőmérsékletén olvadt állapotban elegendő kenést biztosítanak a további kopások elkerüléséhez, a súrlódás (és ezzel a hőmérséklet) csökkentéséhez. Ezzel a további kémiai folyamatok megszakadnak, amíg a fémsók kenőhatása tart. Tehát az EP-kenés önszabályozó, korróziós folyamat, hasznosított tribokorrózió, amelynek a hőmérséklet növekedésével nő a sebessége, majd a kenés hatására csökken a súrlódás, csökken a hőmérséklet, ill. csökken a reakciósebesség is, mígnem dinamikus egyensúly következik be. Az EP-kenés leggyakrabban a fémmegmunkálásnál és a hipoid hajtóműolaj rendszereknél valósul meg.