Kenéstechnikai lexikon
alakálló, alaktartó. A kenőzsírok állagára, a kenőanyagokra alkalmazott kifejezés.
kopási folyamat: 1. tág értelemben mindenféle anyagfáradás, elhasználódás; általában a szilárd felületek mechanikai hatásra kis részecskék (kopadék) formájában bekövetkező lehordódása. Kenéstechnikai értelmezésben kopás a szerkezeti anyagok egymáson történő elmozdulása (súrlódása) következtében jelentkező fokozatos, az üzemeltetés szempontjából káros anyagveszteséget, vagy fémátvitelt jelent, ami a súrlódó felületek közvetlen érintkezésének, a nem kielégítő kenések a következménye. A kopás alatt az a folyamat értendő, amelynek során a felület méreteinek, a test tömegének megváltozása következik be a mozgás, érintkezés és súrlódás ideje alatt. További értelmezés szerint a kopás maga a méretváltozás, a tömeg csökkenés. A kopást ill. a kopás típusok kialakulását több tényező befolyásolja: az igénybevétel jellege, a súrlódó anyagok tulajdonságai, a kenés megvalósulása, szennyező anyagok jelenléte. A tényezők összhatásaképpen a kopás alaptípusai: az abrazív, a hegedéses vagy adhéziós a tribokémiai és a fáradásos kopás. Ezen kívül előfordul még az erózió és a kavitáció de ezek az alaptípusokra visszavezethetőek.
2. A kopás a tribológiai rendszerben lejátszódó főfolyamatok egyike, a súrlódó felületek viszonylagos elmozdulása miatt bekövetkező anyagveszteség, amely megváltoztatja a rendszer elemeinek tulajdonságait. A változás lehet anyageltávozás a rendszerből, anyagátvitel egyik elemről a másikra, vagy kémiai átalakulás terméke. Az anyagveszteség mértékétől függően megkülönböztetnek enyhe és erős kopást. A kopási folyamatok törvényszerűségeinek megfogalmazása rendkívül nehéz, mert egyrészt ezek a folyamatok nagyon bonyolultak, másrészt nincsen általánosan elfogadott kopás értelmezés. A tribológiai rendszer szempontjából a kopás összefüggésben van a rendszer bemenő adataival és szerkezetével. Ezek szerint a kopás jellemzésekor figyelembe veendő paraméterek: a mozgás típusa: (csúszás, gördülés, ütközés, oszcillálás, áramlás); az elemek jellege (szilárdtest-szilárdtest kenve vagy kenés nélkül, szilárdtest-folyadék, szilárdtest-folyadék+részecskék)és anyagi minősége(fém-lágyfém,keményfém,fa stb.) és az uralkodó kopási mechanizmusok, amelyek alapvető típusai a hegedéses, a tribokémiai, a súrlódásos oxidáció, az abrazív és a fáradásos kopás.
általában a különböző anyagok (elsősorban fémek) felületének nemkívánatos kémiai, elektrokémiai reakciója a környezettel (oxigén, víz, kénhidrogén, kéndioxid stb.). A folyamat fokozatosan a fém belseje felé haladva tönkreteszi a fémes szerkezetet. A kenőanyagok jelenléte esetén azok szennyeződései is okozhatnak korróziót. Ilyen szennyeződések főleg a víz és savas termékek, amelyek főleg az égéstermékek, de lehetnek az olaj fáradási termékei is. A mai kenőanyagok jelentős része tartalmaz korróziógátló adalékokat. A korrózió fajtáit keletkezésük szerint csoportosítják: a kémiai-, elektrokémiai-, biológiai stb. okok mellett fontos felfigyelni a súrlódási ill. a kenéstechnikai-és tribológiai korrózióra.
korróziós inhibitor, rozsdagátló: megakadályozza a korrózió kifejlődését a fémek felületén. Hatásukat főleg azáltal érik el, hogy a fémek felületén olyan adszorpciós vagy kemiszorpciós filmet hoznak létre, amely meggátolja a víz és az oxigén felülethez jutását egyfelől, másfelől pedig a savas termékeket semlegesítik. Előbbiekhez tartoznak a szerves N és P tartalmú erősen poláris vegyületek, mint a zsírsavak, filmképző viaszok, fémpasszivátorok stb., utóbbiakhoz a semlegesítő hatású, lúgos (bázisos) szuperbázisos fémsók (szulfánok, fenátok, szalicilátok stb.) tartoznak.
korrózióvédő anyagok: olyan anyagok (olajok, zsírok, paszták stb.) amelyekkel vékony rétegben bevonva a korrózióra hajlamos felületeket a környezet nedvességétől és oxidációs hatásától átmenetileg megvédik.
a kenőanyagok korrózió elleni védőhatása, amelyet laboratóriumban szabványos körülmények között, a korrodeáló közeg jelenlétében, megfelelő minőségű fém próbatesten vizsgálnak. Az értékelés a próbatest felületén látható korróziós foltok és/ vagy tömegveszteség alapján történik. Számos vizsgálatot dolgoztak ki a különböző termékekre, ill. alkalmazásra: cirkulációs kenőolajokra alkalmas az ISO 7210,a DIN 51585; hűtő-kenő anyagokra alkalmas a nedveskamrás vizsgálat,amely acél forgácson keringeti a folyadékot, továbbá a forgács szűrőpapír módszer a DIN 51360 T 2, és a DIN 51360 T 1; hajtóműolajokra a DIN 51355; az MSZ 18091 szabvány a különböző kenőanyagokra eltérő körülményeket ír elő. A konzerváló és átmeneti korrózióvédő olajokra hidrogénbromidos vagy mesterséges tengervizes közegben vizsgálnak. Csapágyban, víz jelenlétében kezeli, kondenzvízzel és váltakozó klímában vizsgálja a kenőzsírokat az ASTM D 1743 és a DIN 51386 T 1.
helyi elektrokémiai reakciók hatására, kis átmérőjű, de mély üregek képződésével lejátszódó korrózió.
Az olyan kopásformák, amelyek mechanikai behatás miatt, mechanikai folyamatokban keletkeznek. Ilyenek a sikló-, gördülőmozgás, ismétlődő ütközések stb. során felületi szétválásra (repedés, törés, szövetváltozás stb.), abrázió miatti forgácsolódásra, barázdásodásra vagy adszorpció (tapadás, hegedés) miatti kitöredezésre vezetnek.
Nyírási stabilitás: 1. kenőanyagok adott tulajdonságainak, főleg viszkozitásuknak állandósága mechanikai, nyíró igénybevétellel szemben. Az adalékmentes olajok, az alapolajok fizikai behatásokkal szemben igen ellenállóak, de az óriásmolekulájú adalékokat tartalmazó kenőolajok - összetételük ill. szerkezetük és az igénybevétel függvényében - átmeneti és/ vagy maradó változást szenvednek. A kenőolajok ilyen tulajdonságait szivattyús vagy ultrahangos nyírási módszerekkel, továbbá motorokban próbapadon vizsgálják, minősítik.
2. kenőzsírra penetráció és penetráció stabilitás.
A készülék, gépi berendezés káros elváltozása, amely a rendeltetésszerű felhasználást megakadályozza.
Merülőkenés, szórókenés: gépek kenésének olyan megoldása, amelyben - zárt rendszer esetén - egy forgó gépalkatrész vagy állandóan, vagy minden körülfordulásnál egyszer a kenőolajban merül. Az innen szétszórt olaj biztosítja a környezetében lévő mozgó alkatrészek kenését is. A hatásosabbá tételére a bemerülő alkatrészre kis merítőkanál is felszerelhető, amely több olaj felszórását biztosítja. Az olajszint tartásán túlmenően további figyelmet, kezelést nem igénylő, nem környezetszennyező és olcsó megoldás.
Mészhidrátbázisú kenőzsírok: kalciumzsírok.
Adott termék előállítására létrehozott olyan körülmények, amelyek kizárnak minden minőségi hibalehetőséget. Tervezett és rendszeres intézkedések összessége, amelyek kizárnak minden minőségi hibalehetőséget. Tervezett és rendszeres intézkedések összessége, amelyek a termék vagy szolgáltatás előírt tulajdonságainak biztosításához elengedhetetlenül szükségesek. Magában foglalja adott vállalat minőség politikáját, minőségirányítását, minőségrendszerét, minőség tervét, minőség ellenőrzési rendszerét, minőségfelülvizsgálatát és –felügyeletét stb. Szabványokba, szabályzatokba foglalt nemzetközi követelményrendszerek, előírások sorozatai foglalkoznak a minőségügyi rendszerek modelljeivel, a minőségirányítási és minőségbiztosítási szabványok kiválasztási és alkalmazási irányelveivel. Adott vállalat minőségbiztosítási rendszerének értékelésével nemzetközileg elismert szervek foglalkoznak és vizsgálataikról bizonylatokat bocsátanak ki.
hexagonális rendszerű ásvány. Hatszöges táblás kristályokban, pikkelyes, leveles tömegekben a természetben gyakori. Rétegrácsos szerkezete alapján szilárd kenőanyagként alkalmazható. Kenőolajba, kenőzsírba, pasztákba stb. bekeverve a szilárd anyagra vihető, ahol a molibdénszuflid, mint hogy poláris jellegű anyag, a felület egyenetlenségeit kitölti és lamellás szerkezeténél fogva a súrlódó felületek súrlódási tényezőjét tartósan lecsökkenti.
A már mozgó és egymással érintkező testek mozgatásakor keletkező ellenerő, vagyis a mozgás fenntartásához szükséges erő.
Olyan kenőzsírok, amelyekben a gélképző szappan karbonsavak nátriumsója. A mészbázisú szappanokkal szemben nem fagyérzékeny és 120 C-ig is alkalmazható, ezért korábban hő- és fagyálló zsírként terjedt el. A nátriumszappanok vízoldhatósága miatt nedves helyen működő gépek kenésére teljesen alkalmatlan. A lítiumzsírok elterjedésével a nátriumzsírok alkalmazása a zsírtéglát igénylő helyek kivételével teljesen visszaszorult.
Olyan berendezés, amelyet kenőanyagok súrlódás- és kopáscsökkentő hatásának vizsgálatára alkalmaznak. Lehetővé teszi, hogy 3 - a vizsgálandó anyagba merülő golyóhoz - gúla alakban - egy, a befogóban tartott, 4. golyót érintkeztessenek, majd azt kívánt terheléssel, meghatározott ideig forgassák. Így a kenőanyagtól és az üzemeltetési körülményektől függően vegyes- vagy határsúrlódási állapot alakul ki.
A négygolyós készülékkel végzett, előírt fordulatszámon és hőmérsékleten, fokozatosan növekvő terheléssel meghatározott (pl. egy perc) időtartamig végzett vizsgálat. Mérni lehet a kenőanyagtól és az üzemeltetési körülményektől függően a kenőanyag súrlódás- és kopáscsökkentő, ill. EP-kenési tulajdonságait. A kopás értékelésére az alsó golyók kopásnyomátmérőinek átlagát veszik alapul (kopási átmérő, mm). Így felvehető a terhelés-kopásgörbe. A terhelési fokozatokat az összehegedést eredményező terhelésig növelik. Az ezt megelőző terhelési fokozat a kenőanyagra jellemző terhelési határ. A mérés végezhető úgy is, hogy állandó terhelő erő mellett a vizsgálat időtartamát változtatják. Így adott kenőanyagra a kopás- idő összefüggés mérhető ki.
az Egyesült Államokban működő kenőzsírintézet névbetűi. Az intézet főleg kenőzsírok gyártási és felhasználási kérdéseivel foglalkozik; legismertebb munkája az a rendszer, amely a kenőzsírok penetráció szerinti osztályozásán alapul.
a penetrációs vizsgálat alapján nyert értékek /számok/ szerint a kenőzsírok konzisztenciájára lehet következtetni, s ez alapján az NLGI az alábbi táblázatban található csoportosítási rendszert vezette be. Az egyes fokozatok 30 mm/10 penetráció egységet foglalnak magukban és 15 mm/10 penetráció egység különbség választja el a fokozatokat egymástól. A lágy, szivattyúzható kenőzsírok a legkisebb /000/ fokozattól a 2-ig terjednek. A zsírtégla típusú termékek az 5. és 6. fokozatba sorolhatók.
valamely felületre ható, felületre irányuló erő és a felület hányadosa. SI egysége a pascal (Pa); folyadékok és gázok nyomásának mérésére használható még a bar.
nyugvó súrlódás, tapadó súrlódás: a mozgás megindításához szükséges (a felülettel párhuzamos) erőnek és az érintkező felületeket összeszorító, azokra merőleges erőnek a hányadosa.
1. általános értelmezésben minden olyan folyamat, amelyben elektron leadás történik és ilyenkor egyidejűleg egy másik anyag redukciója is lejátszódik.
2. kémiai folyamat, amelyben az adott anyag az oxigénnel egyesül vagy hidrogént ad le; ha a folyamat sebessége olyan nagy, hogy érzékelhető hőmennyiséggel, fényjelenséggel jár együtt, akkor égésről beszélünk. Minden kőolajtermék - így a kenőanyagok jelentős része is - felhasználása során valamilyen formában az oxidáció tárgyává válik, melynek során eredeti összetétele (és így tulajdonságai is) átalakuláson megy keresztül. Az oxidáció hő, víz, fény, sav, katalizátor stb. jelenlétében változó módon folyik le. Először szerves peroxidok képződnek, majd a folyamat alkoholok, aldehidek vagy ketonok, szerves savak keletkezésével folytatódik. A továbbiakban nagyobb molekulák képződnek kondenzáció vagy polimerizáció útján, ezáltal növelik a termék viszkozitását, majd olyan termékek keletkeznek, amelyek olajban már oldhatatlanok és gyanta, lakk, olajkoksz, iszap formában jelennek meg az olajjal érintkező felületeken(fáradás). A szerves savak a fémet korrodeálják (korrózió). A különböző szénhidrogéneknek eltérő az oxidációval szembeni viselkedése: paraffin, naftén, aromás sorrendben az ellenálló képességük csökkenő ,vagyis csökkenő az oxidációs stabilitásuk. A különböző szénhidrogének adalékérzékenységüktől függően eltérő módon viselkednek az oxidációgátló adalékokkal szemben is.
antioxidáns, oxidációs inhibitor: olyan anyag, amelyet kis mennyiségben adva a kőolajtermékhez, növeli annak oxidációs stabilitását. Hatásmechanizmusuk szerint az oxidációgátló adalékok vagy gyökfogók, vagy láncletörők, vagy fémdezaktivátorok lehetnek. Alacsony hőmérsékletű oxidációgátló adalékok a fenol és az amin típusúak, továbbá a szulfidok (ipari olajokhoz); magas hőmérsékletű oxidációgátló adalékok a fém-alkil vagy aril-ditiofoszfátok (motorolajok-hoz).
olyan kopási folyamat, amelyben az oxigén (levegő) és a fémfelület közötti kémiai változások meghatározó szerepet játszanak. A létrejött oxidrétegek alatt folytatódik a szilárd-oldat réteg keletkezése, ill. vastagodása. Ez alatt az alakított réteg következik s csak ezt követi az alapfém. A felsorolt rétegek eltérő keménységűek. Az oxidrétegek védik a felületet a hegedési kopással szemben. Az oxidációs kopás rendszerint kis, a kenőanyagfilmet át nem szakító, a felületi oxidréteget nem roncsoló terhelés hatására jön létre.
öregedésállóság: a kőolajtermék ellenállóképessége az oxidációval szemben, az adott anyag használati és/vagy tárolási időtartamára jellemző adat. Számos vizsgálat ismeretes a különböző kenőanyagok oxidációs stabilitásának meghatározására. Ezek valamilyen formában a felhasználási körülményeket igyekeznek modellezni, de az eredményhez gyorsított formában kívánnak eljutni. Ezért a vizsgált terméket oxigén vagy levegő hatásának teszik ki, esetleg katalizátort alkalmaznak és emelt hőmérsékleten meghatározott időtartamig folytatják az oxidációt. Az eredmény kiértékelése vagy az oxidáció termékeinek mennyiségével, vagy az adott anyag viszkozitásnövekedésének mérésével, vagy egy adott hatás eléréséhez szükséges idő kimérésével történik.
a súrlódó felületeken keletkezett fémoxid vegyületek, amelyek kemény, de rideg bevonatot képeznek. Keletkezési mechanizmusa: a felület keletkezése pillanatában megkezdődik a környezet bediffundálása, szilárd oldalrétegek keletkeznek. A súrlódás által a mikroérdességek képlékeny alakváltozása elősegíti az oxigén diffúzióját, ill. az oxidációt. Vas esetében először kisebb oxidációs fokú vasoxid keletkezik, majd különféle oxidok. Ezek képezik az oxidréteget.
1. kétsoros golyóscsapágy, amelynek belső gyűrűjén a két golyósor számára két futópálya van kialakítva, a külső gyűrű pedig gömbfelület. Ez teszi lehetővé, hogy a csapágy a tengelyirányú erőhatást is képes legyen elviselni.
2. olajkenésű tárcsás görgőscsapágy, amely elsősorban a sugárirányú terhelés elviselésére alkalmazható.
nafténes kőolajból származó finomitványok vagy finomítás nélküli párlatok; szalmasárga-világos színű, cirkulációs kenésre nem alkalmas kenőanyagok.
hideghengerlésnél önmagában vagy emulzióban alkalmazott ideális kenőanyag, optimális súrlódási tényező, rozsdavédő hatás és minimális foltképző tulajdonsága miatt.
