Kenéstechnikai lexikon
kopástípus, amelyet kis amplitudójú (0,001-5mm) és nagy frekvenciájú (5-100Hz) rezgő mozgások okoznak. A súrlódási folyamatot erős oxidáció kíséri, és jellemző módon a kopástermékek többnyire a súrlódó felületek között visszamaradnak. A koptatott fémfelületeken abráziós kopás nyomai, gödrösödés, pittingesedés figyelhető meg. A súrlódási oxidáció gyors kopást, berágódást, gyors kifáradást, repedést, törést idéz elő.
vagyis súrlódásitényező-javító, -csökkentő adalékok, amelyeket a súrlódási veszteségek csökkentése vagy előírt súrlódási tényező elérése érdekében alkalmaznak. Leggyakoribb típusaik: zsírsavak, zsírsavszármazékok, szerves aminok, aminfoszfátok, a mild-EP-adalékok stb. Szokásos felhasználási területek: szánkenő olajok, ATF termékek és egyéb hajtómű berendezések zajcsökkentésére, TOU- és STOU-termékek szabályozott súrlódási tényezőinek beállítására (nedves fékek,kuplungok stb.).
Szilikonolajokba vitt gélesítővel előállított kenőzsírok. Jó a víztaszító képességük és a korrózióvédő tulajdonságuk.
1. egymásra ható és egymáshoz képest elmozduló felületek tudománya és technikája.
2. A súrlódással, a kopással és a kenéssel, ill. az egymáshoz képest viszonylagos mozgásban lévő felületek közötti kölcsönhatásokkal foglalkozó tudomány. Az ilyen kölcsönhatások rendszerint magukban foglalják két elsődleges tényező egymásra hatását: a felületekre merőleges terhelést (vagy erőt) és a súrlódó erőt, amely gátolja a mozgást. A súrlódás csökkentésére irányuló tribológiai kutatás az energiamegtakarítás miatt fontos, mivel a súrlódás növeli az energia-felhasználást. A kopás csökkentésére irányuló törekvések az anyagtakarékosság, az energiatakarékosság és a környezetvédelme mellett a gazdaságos termelés megoldását is célozzák.
3. A tribológia a súrlódás, a kenés és a kopás tudománya és technológiája.
